A Korava - Dunamenti Vidékfejlesztési És Kulturális Társulás 2002 óta szervez nyaranta játékos kézműves foglalkozásokra épülő egyhetes táborokat. A tábor iránti igényt az is jelzi, hogy 2005-ben a szervezőknek már három turnust kellett indítaniuk, igazodva ezzel a jelentkezők nagy létszámához.
Kézműves foglalkozásaik skálája igen széles, a résztvevő gyerekek agyagozással, virágkötészettel, gyertyaöntéssel, batikolással gyöngyfűzéssel, drótozással, kosárfonással, tűzzománcozással, nemezeléssel, bőrözéssel, fafaragással és csuhézással töltik el a táborban töltött napjaikat.
Az idei évben, hála a szervezők és csoportunk között kialakult jó kapcsolatnak, már második alkalommal voltak a tábor vendégei a Szürke Farkas Íjászcsoport tagjai is. Korhű ruházatban mutatták be a táborlakóknak előbb szóban a honfoglaló magyarok fegyvereit majd a gyakorlatban ezek működését is. A bemutató után bárki kipróbálhatta magát az íjászatban, a csoport tagjainak felügyelete mellett. Az érdeklődés olyannyira élénknek bizonyult, hogy bár az volt, hogy egy tartalmas délutáni programmal kellemesen elfárasszuk a táborlakó gyerekeket, mi magunk valószínűleg jobban elfáradtunk, mint ők. Ezért is esett jól a szervezők figyelmessége, nem engedtek el minket addig, míg mindannyian jól nem laktunk finom kemencés lepénnyel.
Köszönjük! Reméljük a tábor sikere nem hagy alább, és a következő években is színesebbé tehetjük bemutatónkkal.

Az alkotótáborban született tárgyakból, valamint a párkányi képzőművészkör tagjainak alkotásaiból készült tárlattal zárult szombaton a negyedik karvai kézműves- és képzőművészeti alkotótábor első turnusa. A 72 gyermek 14 mesterséggel ismerkedhetett július 11-e és 16-a között.
A második turnusra július 25-30-a, a harmadikra pedig augusztus 7-12-e között kerül sor. Összesen 240 kilenc és tizenöt év közötti gyermek vesz részt rajta a régi karvai alapiskola épületében és udvarán - tájékoztatta a Csallóközt Csollár Petronella táborvezető, aki maga is vezetett foglalkozást, batikolni tanította a fiatalokat. Megtudtuk, hogy a gyermekek nem panaszkodhattak a kínálatra. Kipróbálhatták a kosárfonást, a gyertyaöntést, a virágkötést, a gyöngyfűzést, a fafaragást és a szövés-fonást. Ottjártunkkor éppen lovagoltak a búcsi lovászok paripáin.
Természetesen mindent hazavihetnek, amit a táborban alkottak, miután bemutatták a turnusokat záró kiállításon. A turnusok végén nehezen búcsúznak el egymástól a gyerekek. Jó kezekben vannak, 30 pedagógus és munkatárs vigyáz rájuk éjjel-nappal. A foglalkozásokat vezető kézművesek szerint határtalan a fantáziájuk - búcsúzott a táborvezető.

Kézműves és képzőművészeti alkotótábor nyitotta meg kapuit a faluban július 19-én. A találkozót az idén két időpontban szervezték meg - az első július 19-től 24-ig zajlott, a második augusztus 2-tól 7-ig várja az ügyes kezű fiatal alkotókat. A tábor első turnusa záróaktusaként szombaton 14 órakor kopjafát állítottak és zászlót szenteltek a résztvevők a helyi alapiskola udvarán, majd a művelődési ház dísztermében Kocsis Ernő egyetemi tanár megnyitotta az alkotótábor kiállítását, valamint a párkányi Képzőművészkör tárlatát. - Harmadik éve szervezzük a tábort, s nagy örömünkre az elmúlt héten hatvan gyermek dolgozott itt az alapiskola udvarán. Augusztusban további nyolcvan fiatal nyaral majd nálunk. Aki egyszer itt járt, szívesen jön vissza - mondta el lapunknak Csollai Petronella, a rendező Korava Vidékfejlesztési és Kulturális Társulás ügyvezetője.

Csollár Petronella, minden táborlakó Nellikéje, a tábor vezetője elmondta, hogy a gyerekek tizennégy szakma - drótfonás, makramé, szalmakötés, korongozás, gyertyakészítés, batikolás, virágkötés, szövés, csuhézás, nemezelés, kosárfonás, gyöngyfűzés, gipszformázás, festés - alapjait sajátíthatják el. Ugyanakkor - tette hozzá - a gyerekek túlnyomó többsége visszajáró, ők az egyes szakmákban már nem kezdők, hanem haladók, velük a szakmai oktatók is másként foglalkoznak, tudatos alkotómunkát végezhetnek. Az idei táborban a felsoroltak mellett újdonság a fafaragás, az érdeklődők Nemes László fafaragó mester irányításával közösen faragták meg a tábor befejezésekor felállításra kerülő kopjafát. Szerencsére a gyerekek csak a táborozás szép és kellemes oldalát tapasztalják, arról sejtésük sem lehet, hogy az őket körülvevő csodát a szervezők szinte a semmiből teremtik elő, s két héten keresztül ingyen dolgoznak.
Ahány szakmai és kulturális lehetőség kínálkozott - mondta a táborvezető -, szinte mindegyiket megpályáztuk, de a kuratóriumok nem értékelték a korábbi táborok sikerét és fontosságát. A tábor megnyitásáig egyetlen fillér sem került a Korava számlájára. Azt viszont már ma tudni lehet, hogy az Illyés Közalapítvány lényegesen kevesebbet ad, mint az előző évben, a Szlovák Kulturális Minisztérium tízezer koronát ígért; ha Nyitra Megye Önkormányzata nem küldi meg az ígért támogatást, az idei tábor akár anyagi fiaskóval is végződhet, hiszen jelenleg csupán az az összeg áll rendelkezésükre, amelyet a szülők a táborlakó gyerekek után befizettek. Ilyen körülmények között a jövő évi tábort már nem lehet és nem is szabad vállalni, pedig nagyon sokan már most bejelentkeztek. Ez a csapat - mondta Csollár Petronella - arra is képes lenne, hogy akár az egész nyár folyamán működtesse a tábort, de csak akkor, ha biztos az anyagi háttér, és mindenki számára - legyen az táborlakó, szakmai vezető, szervező vagy akár éjjeliőr - biztosítottak a körülmények a nyugodt munkához. Rendbe kellene tenni a környéket, a WC-ket, kibővíteni a zuhanyozókat, hiszen most két és fél órába telik, mire a gyerekek az egész napi munka után lezuhanyoznak. Úgy tűnik - mondta a képzőművészeti alkotótábor vezetője -, hogy azok a kurátorok, kormányképviselők, akik a kulturális rendezvényekre szánt pénzt osztják, nem állnak feladatuk magaslatán, nem végeznek alapos, körültekintő szakmai munkát. Így nem tekinthető véletlennek, hogy nagyon sok, a magyar kultúráért tevő ember megütközött és felháborodott a kuratórium egyes döntésein, s az évenként történő hátrányos megkülönböztetés elveheti a tenni akarók kedvét.
Dr. Kocsis Ernő kandidátus, a tábor egyik művészeti vezetője úgy véli, hogy a karvai alkotótábort szakmai színvonala és sokszínűsége minden kétséget kizáróan kiemeli a hasonló nyári táborozások sorából. Ennek egyik oka a szakmai vezetők rátermettségében és odaadásában keresendő, a másik pedig abban a szeretetben, amely a táborozók iránt az egész falu részéről tapasztalható. Számára egyáltalán nem furcsa az, hogy kicsi gyermekeknek tanítja a rajzot és a festészetet, mert a kisgyerekből még nem veszett ki az őszinteség, az ösztönösség, amely a nagyobbaknál a különböző ráhatások miatt már hiányzik. A nagyobbaknál erősebb az önmotiváció, s ha nem is tudják pontosan, hogy mit akarnak, általában tudatosan kísérleteznek. Rendszerint azt a technikát választják, amelyet a tábor szűkös keretei biztosítanak, hol rajzolnak, hol temperáznak, hol pedig az akvarell titkait keresgélik, s nagyon sokan kedvelik a batikolást is.
Tóth Tibor, Karva polgármestere elmondta, hogy a falunak sokat jelent az évente megismétlődő tábor, s nem csupán a képviselő-testület tagjai vélekednek így, hanem mindazok a lakosok is, akik számára nem közömbös a község hírneve. Idén tizennégy településről érkeztek vendégek, sőt már Ausztriából is tiszteletét tette a rechnizi polgármester, mert látni szerette volna, hogy jövőre hová, milyen helyre hozza a gyerekeit táborozni. Egyébiránt Karva minden szeptemberben megtelik fiatalokkal, a mezőgazdasági iskolába érkező tanulókkal, június végére viszont mindig kiürül. A mindennapos lüktetésnek ezt a nyári hiányát részben pótolja ez az alkotótábor, amely már szerves részévé vált a település életének. Karva azoknak a ritka településeinknek egyike - mondta a polgármester -, ahol a népi mesterségek ismerete valamilyen titokzatos módon fennmaradt, s külön örömöt jelent, hogy a szakmai oktatók túlnyomó többsége is helybéli. Mészáros Éva makramézó, Tóth Szidónia és ifj. Tóth Tibor szalmakötők és korongozók, Török Erzsébet gyertyakészítő, Török Tímea batikoló, Vincze Zsuzsa, Václav Ilona és Zsíros Magdolna virágkötők és csuhézók, Tücsök Andrea drótkötő, Mitas Márta szövő és Csollár Petronella képzőművész szakmai tudása és odaadó szervezőmunkája a garancia arra, hogy minden nehézség ellenére a nyári táborozások folyamatossága Karván biztosított. Más kérdés az - mondta Tóth Tibor -, hogy az itteni magyarság felelős tisztségviselői mennyire viselik szívükön a nemzeti közösség kulturális történéseit, egyáltalán fontos-e számukra a hagyományok őrzése és a magyar vidék kulturális fejlődése. Természetesen egy-egy ilyen tábor sikere vagy sikertelensége nem azon múlik, hogy Kvarda József kulturális államtitkár megtiszteli-e látogatásával a tábor záróünnepségét, vagy az utolsó pillanatban bokros teendőire hivatkozva lemondja azt, de mind a szervezőknek, mind a szakmai vezetőknek, mind pedig a táborlakóknak jólesett volna, ha azt tapasztalhatják, hogy magasabb szinten is értékelik a munkájukat. A III. karvai kézműves- és képzőművészeti alkotótábor első részének záróünnepsége az ifjú és öregcserkészek, valamint a honfoglaló magyarok viseletébe öltözött íjászok felvonulásával kezdődött, majd Macho József muzslai plébános és Burián László ebedi esperesplébános felszentelte a Nemes László fafaragó művész és a táborlakó gyerekek által megfaragott és felállított kopjafát, majd megáldotta a Novák Tamás mecénás adományozta magyar nemzeti zászlót. Duka Róbert, a marcelházi magyar alapiskola igazgatója ünnepi beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy egy ilyen kis közösség, mint Karva, lakóinak jó szándékával, tenni akarásával és tudásával milyen sokat tehet a hagyományok megőrzéséért, az utókor számára való átmentéséért.
Kvarda József helyett Dohányos Róbert tette tiszteletét, s csak reménykedhetünk benne, hogy azzal a tapasztalattal utazott el Karváról, hogy ha még jövőre is módjában áll, akkor azoknak a kis közösségeknek is juttat az adófizetők pénzéből, amelyek egy kicsit távolabb vannak a tűztől.

Nemcsak rajzolási képességük, hanem személyiségük is fejlődik azáltal, hogy megtanulják hatékonyan használni agyuk jobb féltekéjét.
„A rajzoláshoz a közhiedelemmel ellentétben nincs szükség kézügyességre. Ha valaki írni tud, akkor rajzolni is tud. Bármennyire furcsán hangzik, a titok a látásmódban rejlik. Bal agyféltekénk gondolatainkat számokra, szavakra, betűkre redukálja. Jobb agyféltekénk ezzel szemben nonverbális, ösztönös, képekben, egészekben gondolkodik, nem érti a lerövidítést, a számokat, a szavakat, a betűket sem. A rajztanulás kulcsa, hogy megtanuljuk használni jobb agyféltekénket“ -mondta Csollár Petronella, a tábor szervezője.
A karvai tábor a művészeti oktatás és érzékelés témakörében világhírt szerzett Betty Edwards munkáján alapul. Célja, hogy a résztvevők elsajátítsák a látás és rajzolás alapvető képességét. „Ez megnyitja az utat ahhoz, hogy saját rajzolói stílusukat felhasználva kifejezhessék egyéniségüket. Azzal, hogy megtanuljuk használni agyunk jobb féltekéjét, sok esetben személyiségünk is pozitív irányban változik. Segít feloldani a szorongásokat, félelmeket, gyógyír lehet az önértékelési problémákra. Segít a belső egyensúly kialakításában is“ - jegyezte meg Csollár Petronella.
A táborban a résztvevők a rajzolás öt alapvető készségét gyakorolják: a szélek észlelését, a térészlelést, a fények és árnyékok észlelését, a viszonyok valamint a teljesség észlelését. „Meglepődtem azon a változáson, amit magamon tapasztaltam, amikor megismertem és elsajátítottam ezt a módszert. Amikor rajzolok, megáll az idő. Számomra ez egyfajta meditáció, gyógyszer, ami bármilyen problémát képes enyhíteni. Hiszem, hogy a rajzolás mindenki számára gyógyír lehet “ - mondta a szervező.

A kezdeti esetlegességet szerencsére felváltotta az egyre tudatosabban működő nyáritábor-szervezés, melyet a különböző polgári szerveződések, alapítványok, környezetvédelmi, kulturális csoportosulások fognak össze, rendszerint egy-egy megszállott igyekezetének eredményeként, akinek önzetlensége, elhivatottsága rendszerint magával ragad még néhány embert, akik segítséget nyújtanak mind a szervezésben, mind pedig a táborok fenntartásában s a programok megvalósításában. Ennek függvényében különböző az egyes táborok anyagi vonzata is, a Felvidéken ez az ingyenestől a heti háromezer koronás nagyságrendek között mozog, aminek viszont nem kell tükröznie a tábori tevékenység színvonalát, a szervezők és szakértők odaadásának szintjét, a különböző foglalkozások gyerekközpontúságát, lelki közelségét. Tudok olyan táborhelyről is, ahol a gyermekküldetést egyszerű üzleti tevékenységnek tekintik, ahol a szeretetre, az együttlétre alig jut tér és idő, megint másutt a gondoskodó odafigyelés jelenti a gyerektábor alapvető küldetését.
Karván, a Mátyusföld délkeleti csücskében található Duna-parti kisközségben második alkalommal rendezték meg azt a kézműves és képzőművészeti tábort, amely éppen a szervezők odafigyelő szeretete, a szakmai vezetők igényes kiválogatása, a környezet és a tavalyi tábor hangulatának híre miatt sokak által várt eseménnyé emelkedett a közeli és a távolabbi környéken is.
Csollár Petronella a tábor egyik fő szervezője és társ művészeti vezetője elmondta, idén két egymást váltó csoportban üzemeltették a tábort, összesen több mint százhúsz gyerek volt jelen. Szakmai alapismereteket mintegy tizenöt ágazatban szerezhettek a résztvevők, tételesen drótformázásban, makramézásban, korongozásban, szalmakötésben, gyertyakészítésben, batikolásban, virágkötésben és készítésben, szövésben, csuhézásban, nemezelésben, kosárfonásban, gyöngyfűzésben, gipszformák- és figurák készítésében és festésében. A gyerekek a tábor teljes ideje alatt szabadon mozoghattak az egyes szakmák bemutatói között, hiszen nem az volt a cél, hogy valamelyik mesterséget professzionális szinten elsajátítsák, hanem inkább az, hogy kedvük szerint megismerkedhessenek a kihalófélben lévő népi mesterségekkel, s rátermettségük, kézügyességük, kreativitási szintjük szerint termékeket készítsenek. Nem kapott megrovást az a táborozó, aki az adott pillanatban épp az egyik foglalkozással sem tudta, vagy akarta magát lekötni, mindenki szabadon gazdálkodhatott idejével.
Csollár Petronella arról is beszélt, hogy a KORAVA Duna-menti Vidékfejlesztési és Kulturális Társulás nem csupán az évenként megismétlődő tábor megszervezését tekinti feladatának, hanem kísérleteket tesz arra is, hogy ezt a térséget bevigye az európai információs hálózatba azzal az egyáltalán nem titkolt szándékkal, hogy a Komárom–Esztergom útvonal mellett fekvő jó adottságokkal rendelkező község bekerüljön az európai falusi turizmus vérkeringésébe. Ritka ma tájainkon az olyan település, ahol az egykori népi mesterségek ma is élnek, sőt fiatalok gyakorolják olyan színvonalon, amely a legmagasabb igényeket is kielégíti. A makramékészítő Mészáros Éva, a korongozó ifj. Tóth Tibor, a szalmakötő Tóth Szidónia, a viaszgyertya-készítő Török Erzsébet, a batikoló Török Tímea, a virágkötő Vincze Zsuzsa és Václav Ilona, a drótformázó Tücsök Angelika, a szövő Mitas Márta, a csuhézó Zsíros Magdolna, a gipszformázó és -festő Csollár Petronella mindannyian karvai lakosok. Ezt a szellemi tőkét és szakmai készséget nem szabad a véletlen történésekre bízni, hiszen családok, közösségek megélhetése múlhat azon, hogy milyen módon sáfárkodunk Istentől adott és kapott tudásunkkal.
Duka Róbert a marcelházi magyar iskola igazgatója, karvai lokálpatrióta, aki a táborlakókat szemléletesen megismertette a község történelmével, úgy vélekedett, a kisközségben létrehozott tábor összefogta a falu lakosságát. Nemcsak a tehetősebb réteget, hanem azokat is, akik maguk is megélhetési gondokkal küszködnek. Ismételten megható élmény volt, amikor idős emberek karkosárban hozták a gyümölcsöt, szörpöt, mézet, mert úgy érezték, hogy ez a tábor az egész falué, és fontosnak érezték, hogy maguk is hozzájáruljanak azzal, amijük van. Duka Róbert annak a véleményének adott hangot, hogy az ilyen táboroknak csak akkor van létjogosultságuk, ha minden gyerek számára az ott töltött idő élményt és örömünnepet jelent, amelyre minden időben majd jó szívvel gondol vissza. Ezért igyekeztek úgy kialakítani a tábor mindennapjait, hogy a gyerekek egyrészt érezzék a törődést, ugyanakkor viszont ne feszélyezze őket a pedagógiai felügyelet. Legyenek előre felvázolt programok, hiszen erről szól a kézműves és képzőművészeti alkotótábor, de jusson tér a játékra, a gyermeki kreativitás kibontakozására, a testi és lelki felüdülésre is. Az sem mellékes szempont, hogy a szülők biztonságban érezzék a gyerekeiket, ezt szem előtt tartva a község elöljárósága nappali és éjszakai ügyeletet biztosított a táborban lakók számára. Noha a jelen gazdasági körülmények között az emberek túlnyomó többsége a túlélésre rendezkedett be, a KORAVA-tábort az Illyés közalapítvány és a helyi önkormányzat mellett még huszonkilenc vállalkozó és intézmény támogatta, ami egyértelműen arra utal, hogy a támogatók hiteles embereknek ítélték meg mind a szervezőket, mind pedig a szakelőadókat. Szép számmal akadtak olyan szülők, akik már a jövő évi táborozási lehetőségek iránt érdeklődtek, a mostani táborozók pedig egyöntetűen kijelentették, jövőre, ugyanitt, és a lelkesedésük nagyon őszintének tűnt.
A kisújfalusi Búcsi Dávid, miközben önfeledten korongozott, elárulta, már korábban is találkozott az agyagozással, de akkor nem volt korongozási lehetősége, csupán kézzel gyúrt figurákat készítettek. Elmondta azt is, hogy napjában két-három szakma gyakorlását próbálja ki, melyek közül több is közel áll hozzá, mégis az agyaggal foglalkozik a legszívesebben, mert nagyon jó a tapintása és rendesen összemaszatolhatja magát „az emberfia”. Az ön-összemaszatolásban vélhetően a marcelházi Czibor Dani járt az élen, akinek volt olyan nap, hogy a korongozás, batikolás, nemezelés, festés önfeledt művelése következményeként több alkalommal is át kellett öltöznie.
A karvai táborban felkért előadó és művészeti vezetőként jelenlevő dr. Kocsis Ernő meglepetéssel tapasztalta a tábor meghitt hangulatát. Úgy tűnik, mondta, mintha a gyerekek régóta ismernék egymást. Semmi jele nincs a kapkodásnak, az unatkozásnak, mindenki belemerül a munkájába, s ha ráunt valamire, akkor odább költözik egy, vagy két asztallal. Mint mondta, az ő sátoruk alatt, ahol mellette Otmár Sándor akvarellre tanítja az érdeklődőket, az olajfestésen kívül szinten minden technikával foglalkoznak. Úgy tűnik, a gyerekek a krétapasztellt kedvelik a legjobban, talán a könnyű kezelhetősége miatt, vagy éppen azért, mert önmagukat is kiszínezhetik. A mester úgy vélekedett, hogy a rendelkezésre álló rövid idő ellenére pillanatok alatt megmutatkozik a tiszta gyermeki lélekben rejlő kreativitás, ami mellett ebben az adott esetben a tehetség, az adottság, vagy a rajzkészség másodrangúvá szelídül, mert nem erről szól a mese. A gyerekek, akik köré ülnek, vélhetően nem tudják s nem is akarják megérteni, hogy az a fehérhajú ember, aki esetleg kiigazítja egy-egy mozdulatukat, vonásukat, festőművész, hanem valaki, aki úgy beszél a tájról, annak szépségéről, az esőfelhőről, egy szál virágról, hogy a jelenlévők kényszert éreznek a látottakat papíron, vagy kartonon ábrázolni. Nem baj, ha nem olyanra sikerül, amilyen a valóságban, hiszen minden esetben a gondolatot és a vágyat fogalmazzák meg, s ez csodálatosabb, mint maga a valóság. Kocsis Ernő elmondta azt is, hogy az ilyen helyeken nem a tehetséges gyerekeket választja ki magának, hanem a gyerekek választják ki őt, rajta keresztül pedig a képzőművészetet. Jelentőségteljesnek tartotta azt, hogy a tábor végeztével a táborozók alkotásaiból kiállítást installálnak, hiszen ezáltal sikerélményhez juttatják a gyerekeket, amely a lélek építkezése során meghatározó szerepet játszhat.

Ha nyár és Karva, akkor kézműves tábor. Hatodik éve gyűjti össze a Korava Dunamenti Vidékfejlesztési és Kulturális Társulás a közeli és távolabbi vidék valamint Magyarország gyermekeit, hogy egy hetet a kézművesség jegyében töltsenek. A tábor létrejöttét pályázatok útján a szlovák Kulturális Minisztérium és Nyitra megye támogatta, de nagyon sok segítséget kapnak a szervezők a falu önkormányzatától és lakosságától, a gyerekek szüleitől és magánszemélyektől. Minden támogatásért nagyon hálásak és köszönik azokat.
Aki kíváncsi arra, hogy mi mindent készítenek a gyerekek a táborban, szombaton, a tábort záró kiállításon megtekintheti a remekműveket. A kiállítás 14 órától látható a karvai kultúrházban. Érdemes azonban időben érkezni, mert a gyerekek a készített alkotásokat hazaviszik.
Ha valaki kedvet kap a képek láttán és felnőtt fejjel is kipróbálná a különböző mesterségeket, annak augusztusban erre még van lehetősége: augusztus 15-19 között felnőtt kézműves és képzőművészeti tábort szervez a Korava, ahol agyagozhatnak, gyertyákat készíthetnek, karkötőket csomózhatnak, fonhatnak, nemezelhetnek, csuhézhatnak a résztvevők. Lesz virágkötészet, szőnyegszövés, üvegfestés és szalvétatechnika is és rovásírásban is kipróbálhatjuk magunkat. A kézműveskedés mellett jógázásra, lovaglásra és fürdőzésre is nyílik majd lehetőség. Az augusztusi gyerektábor ugyan már megtelt, de ha csemeténket sem szeretnénk otthonhagyni, őt is hozhatjuk a felnőttáborba.
A részvételi díj (szállás, étkezés, program) 3500 Sk/ 28 000 Ft,
gyermekeknek (csak felnőtt kíséretében) 3000 Sk/ 24 000 Ft.
További információ ill. jelentkezés:
Csollár Petronella: korava@piszkenet.hu, tel.: +421905930994. www.korava.extra.hu

A Korava Dunamenti Vidékfejlesztési és Kulturális Társulás ötödik éve rendezi meg Hagyományőrző Kézműves és Képzőművészeti Alkotótáborát. Az egyhetes táborban a bejárókkal együtt 80 gyermek élvezheti a gazdag programkínálatot. Naponta 10-15 féle kézműves és képzőművészeti foglalkozásból válogathatnak, hogy csak néhányat említsünk, van agyagozás, makramézás, gyertyakészítés, szalmázás, csuhézás, tűzzománckészítés, virágkötészet.
Öt évvel ezelőtt néhány lelkes karvai lakos Csollár Petronella vezetésével indította útjára a tábort, azóta több mint 1000 gyermek élvezhette egy hétig a karvaiak vendégszeretetét. Sokan visszatérő táborlakók lettek.
Évről évre bővítették a szervezők a kézműves foglalkozások számát , idén mintegy 25 féle foglalkozást próbálhattak ki a gyerekek. A megszokott gyertyakészítés, makramézás, agyagozás, szalmázás mellett idén először készíthettek tűzzománc technikával készült tárgyakat és Tiffany tükröket.
A tábor szombaton - a táborlakók által készített alkotások kiállításával ért véget. A kiállításon a szervezők köszönetet mondtak a Szlovák Kulturális Minisztérium Nemzeti Kisebbségek Főosztályának, a Nyitrai Kerületi Önkormányzatnak, a Szülőföld Alapnak és a Mobilitásnak a tábornak nyújtott támogatásért. A Szülőföld Alap képviseletében jelen volt Balogi Csaba, aki beszédében elmondta, hogy megható és egyben megnyugtató is volt számára, hogy micsoda eredményeket lehet egy kis támogatással és nagyon sok munkával elérni. A Szülőföld Alap megszületésének ez volt az egyik oka. A tábor folytatására nem kell jövő évig várni, vasárnap indul a következő turnus. A társulás tervei szerint pedig a községtől használatba kapott volt alapiskola épületét évközben is benépesítenék kézműves foglalkozások és más egyéb rendezvények szervezésével.